Férfi lélek és az igazi nő egysége

Férfi lélek és az igazi nő egysége

Hasonló írások erről: A nőiesség | 2

… avagy a férfi lélek erejének és az és az igazi nő érzelmeinek egysége.

„Anya szeret, apa véd…”

Biztosan ismeri mindenki ezt a régi mondást. Több száz és több ezer évvel ezelőtt is feljegyezték már és ma sincs másként. Vagyis mégse? Igen… Mára minden megváltozott és időnként nyomokban sem lehet fellelni azt az energetikai egységet alkotó párt. Hogyan éli meg egy férfi ma a férfiasságát és mit kellene tudnod erről nőként? Miért tesz bizonyos dolgokat a férfi és miért nem? Talán, mert van egy megírt program bennünk, amely évmilliók alatt íratott meg és olyan erős, hogy máig vezérli a létezést – ahogy bennetek is. Ha olvastad A férfi gondolkodás alapjai – A férfi agy és a Nap szimbólum című írást és a folytatásos részeit,akkor biztosan sokat látsz már a kérdésből. Most arról szeretnék neked mesélni, hogy miért van az úgy rendben, ahogy az univerzum kitalálta – azaz miért kell, hogy a férfi az erő útját járja és miért a nőé a lágyság útja. Hogyan lehet ebből a kettőből létrehozni az egységet. A férfi lélek, ahogyan a női is ösztönösen követ egy mintát, egy utat. Ez az erő útja, melyről sokat írtam már. Ezzel szemben, mégis ezt kiegészítendő a nő a lágyság, az érzelmek útját járja. A férfi kiáradás és a ni befogadás transzformáló hatásai azok, melyek aztán létrehozzák a két fél egységét. Ez nem csak egység, nemcsak az 1+1=2. Itt az 1+1=több mint 2. Ez az egység a férfi lélek erejének és az igazi női lágyságának hatványozott értéke. Nemcsak több, de magasabb szintű létezést és megélést hoz létre azáltal, hogy fejleszti önmagát és pozitív hatással van a társára is. Ez viszont csak akkor jöhet létre, ha megértjük, elfogadjuk, sőt felhasználjuk a másik nem különbözőségeiben lévő lényeget. elutasíthatjuk, hogy a férfiak ilyenek, meg olyanok és fordítva is, de akkor a matematika 1+1=2 tétele hamarosan ismét 1=1-re bomlik és mindenki egyedül lesz.

Különbözőek vagyunk mindenben, mert ez a különbözőség szükséges

Már fogantatásunk nyolcadik hetében elkezdődik az az út, amin mi férfivá válunk és a nők nővé. A hormonok teszik a dolgukat és ettől a pillanattól meghatározzák egész életünket, feladatainkat, sorsunkat. Nem, nem igaz, hogy csak a család és a társadalom határozza meg kiből mi lesz, bár tény, hogy aktivál, vagy tompít bizonyos erőket. A kutatások már az újszülöttek viselkedésében megtalálták azokat az alapokat, melyeket több ezer éve ismertek elődeink. Úgy néz ki, hogy a tudomány világának jelentős felfedezései nem mások, mint tudományosan is igazolni azokat az ezeréves megfigyeléseket, amelyeket pontosan tudtak sok ezer évvel ezelőtt is. Igen, tény, hogy az az anya ölelése csillapítja a fájdalmat, segít a gyereknek a gyógyulásban és létezik valamiféle beleérző női kapcsolat a nőhöz közelálló emberekkel, mely fizikailag is kimutatható változásokat hoz létre. Így van ez a tudomány újszülötteket vizsgáló „találmányaiban” is. Megfigyelték, hogy a kislányok arcokra és a mimikára, arckifejezésekre reagálnak jobban – azaz érzelmi állapotokra, míg a kisfiúk, a mozgásokat követik jobban és a tárgyaknak főleg az éleit és sarkait figyelik – ezt nem is magyarázom… Mit lehet erre mondani…? Vannak dolgok, melyek be vannak írva a programunkba… Nem kell ezt túlmagyarázni, biztos 1000 példa jut eszedbe a miértekhez. De lássuk a férfit…

A férfi lélek ereje

Ha megnézzük a kisfiúkat, az óvodában is mások. Várat építenek, megmásszák a legmagasabb mászókákat, vad játékokat játszanak, verekszenek és persze fogalmuk nincs, mit kell csinálni a lányokkal, de azért nagyon piszkálja a csőrüket. A kisfiúk átjárnak leselkedni a lányvécébe – és persze ezt a szokásukat később is megtartják csak a hely és forma változik. Hidd el, ez nem vicces, nem undorító és nem primitív. Ez valahonnan nagyon mélyről jön. Kergetik a lányokat és húzzák a hajukat – ami szintén nem változik lényegében, csak a rituálé és a körítés… – ha érted mire gondolok… De miért és hogy is van ez? Miért érdemes értened ezt a programot? Azért, mert ezt nem tudod megváltoztatni. Nem tudta megváltoztatni több ezer év törvénykezése vallása és erkölcse. Hogyan is tudná… Több százezer, tán millió év fejlesztette ki ezt a viselkedést – ahogyan a nőét is – mert így volt jó.

Az igazi nő érzelmei

A kislányok összebújnak, dédelgetik a babájukat, szépítgetik, etetik, pelenkázzák. Három évesen kifestetik a körmüket, össze-vissza púderezik, festik magukat és anya hajcsatjával állva a tükör előtt megkérdezik az apukájukat, hogy „Ude sépséges kilájlán vadok apuci?” És ez sem változik sokat, csak finomabbak lesznek a vonalak, egyenletesebben oszlik a vakolat az arcukon és lassacskán sminknek is lehet majd nevezni. Egyre jobban olyan ruhákat vesznek fel, ami bizony-bizony észreveteti őket a férfiakkal. Egyre láthatóbbá válik belőlük minden amiről ösztönösen tudják, hogy női és lassacskán a sikítós menekülős kislány már nemhogy nem szalad el, de élvezi is, hogy „bamba” férfitekintetekben fürdőzik szépsége. És ez is így van jól…

Mostanra eljutottunk egy olyan korba, ahol ennek a viselkedésnek, ezeknek a programoknak látszólag nincs értelme és célja. Mindenki próbálja levetkőzni őket a társadalmi nyomások hatására, de csak elfojtott, frusztrált és androgün férfiak, valamint férfias, társtalan és elhagyott nők, felbomlott családok és még jobban példa nélkül nevelkedő gyerekek maradnak utánunk… Elindultunk a puhány férfiak és robot nők világa felé. Vagy már meg is jöttünk…

nők családi béke

A régi világokban mindenkinek meg volt a helye.

Hál istennek, azért még megvannak a régi korok írásai, emlékei, festményei, melyek hagytak ránt üzeneteket amelyeket felhasználhatunk. Sőt. Életbevágó, hogy felhasználjuk és integráljuk ebben a nyomorult elhidegült korban. A férfi ereje védelmezte a létezést. Akár a munka nehezét – mellyel egy nő nem bírt – akár a harcot, akár a védelmezést nézzük, a kisfiúkat mindig arra nevelték, hogy legyenek erősek és kemények. Ma ezt vetik a legtöbbször a szemükre. „Nem elég érzelmesek, nem elég empatikusak, nem találják ki, amit szeretnénk…” Nem. Mert nem ez volt az dolguk, úgyhogy most sem fog menni ez így. Először férfivé kellett válniuk, mert ez biztosította azt, hogy a közösség életben maradjon és csak a második lépés volt az, hogy egy nő oldalán megtanulhassa azt, amit a férfiben lévő női részként emlegetnek az „Istennőképző női tanfolyamokon”. Azzal a picike problémával persze nem számolva, hogy a férfi ma nem igazán tud férfivé érni, mert nincs hol, aztán a női részt sincs megtanulnia kitől, mert nőies nők – mármint azok a nőiesek, akik a férfi szemével nőiesek – egyre kevesebben vannak.

A nő szeretete, lágysága, befogadó női minősége volt az, ami megszelídítette a férfit, és apává tette azt. Az különleges békessége tette képessé arra, hogy kihordja a magzatát és hogy a kis jövevény első éveiben – amikor teljesen kiszolgáltatott – akkor is ellássa, amikor nagyon nehéz. Ő volt az, aki megérezte, ha éjjel fel kellett kelni a lázas gyerekhez, ő volt aki fogta a kezét, ha rajzolni tanult és volt az, aki féltette és aggódott érte, hogy az érezze, hogy olyan világokban jár, ami veszélyes. Ma, összeszakad világunkban a legtöbb nő azt éli, hogy mindezek a dolgok továbbra is megmaradtak a nyakában, de amúgy nyargalva mehetnek a munkahelyükre és ugyan úgy helytállhatnak, mint a férfiak. Ez csak dühöt és ellenállást hoz létre bennük, ez pedig olyan „erőszimbólumokat” idéz a férfiakban, amitől azok menekülnek és a végén a nők még egyedül is maradnak, merthogy a férfiak még “szemétládák is”… Szóval eléggé nagy bajban van itt mindenki…

Miért kell ismernünk a férfi erő és az igazi nő energiáját?

Szóval… A férfi útja valaha az erő útja volt – és ma is ez van beleírva, csak a társadalmi szerepek összeomlása révén nem találja benne a helyét. Az erő útja volt, hogy ki kellett bírni, hogy nem volt szabad feladni, hogy akkor is állni kellett a sarat, a munkát, a harcot, ha az félelmetes, nehéz és halálos volt. Igen. Egy ilyen helyzetben nem lehetett sírni, nem lehetett panaszkodni – nem lehetett „anyámasszony katonájának lenni”. Száz évvel ezelőtt a lányok nem mentek hozzá olyan férfihez, akit nem vittek el katonának… Miért? Mert nem nyújtotta a biztonság érzetét, ami egy női alapérzés. Remélem olvastál már az előző írások közül, mert akkor érted mit miért mondok. Emlékszel… „A nő a földtől kapja a tüzet…”. Ma is ezt keresitek. A biztonságot, a stabilitást, azt, hogy egy férfire lehessen támaszkodni és “olyan jó belebújni és belefeledkezni abba a férfi erőbe, ami átölel és azt üzeni szavak nélkül, hogy vigyázok rád”. Akkor hogy is van ez? Hogyan fejlődhet ki egy férfiben az egészséges erő a mai világban? Hát… baromi nehezen és persze a nőkben is ugyan ez játszódik le a saját érzelmi útjukon. A lényeg, ha a férfi nem tudja még otthon sem erősnek érezni magát, akkor ott mindennek vége. Az a nő, aki pedig nem tud belesimulni ebe az erőbe, az hamarosan nem fogja érteni, mi is a baj. A szummázott lényeg, hogy ezek a jegyek ébresztik a másik nemben a vonzalmat. A férfinek a lágyság jelzi, hogy nővel van dolga a nőnek pedig az erő mutatja, hogy férfi az illető.

A férfi erő születése

A fiú megszületett és nem nevezték férfinek. Miért? Mert attól, hogy fütyije van valakinek attól még nem férfi! A férfi a védelmezés és az erő. Azt bizonyítani kellett. A lányok megszülettek és a genetika nővé tette őket, mikor megérett a testük az élet szentségére. Ha egy kislányból nő lett, alkalmassá vált arra, hogy világra hozza az életet. Egy fiú attól, hogy felnőtt, nem biztos, hogy alkalmas volt arra, hogy óvja az életet csak azért, mert genetikailag nemzőképes lett. Ezért a fiúkat keménnyé tették. Fejlesztették az akaraterejüket, a lelki és fizikai terhelhetőségüket. És igen… el kellett nyomniuk az érzéseiket, mert ez sokszor az ő és a reá bízottak életébe kerülhetett, ha az érzelmek, a félelem átvette az irányítást. Nem lehetett sivalkodva elszaladni, nem lehetett nyafogni, ha fájt. Amikor kiállta a próbákat, akkortól volt férfi, alapíthatott családot és számított a szava. Ezért voltak és vannak ma is a férfivé avatási szertartások, amelyek sokszor – a mi „civilizált, nagyon okos” szemünknek brutálisak. Igen, annak kellett lenniük, különben nem tudták volna sem felkészíteni, sem megmérni a fiúkat a férfivé avatáshoz. “Ezekre már nincs szükség! Civilizált világban élünk!” – mondja sok nő. Ok. Akkor nézd innen. Mától nincs szoknya, nincs divat, nincs frizura, nincs smink. Ezekre nincs szükség. Civilizált világban élünk, felismerem, ha nemzőképes nő vagy, egyeztetünk egy időpontot és párosodunk. OK? Na kb. nekünk is ilyen érzés, mikor azt mondják, hogy “Nem kell erőlködni ezzel az erő dologgal, nincsenek már tigrisek…”. Amúgy meg érdekes, de ahogy ezekkel a mondatokkal sikerül egyenlővé tenni a férfi és női erőt(azt amelyről már sokat írtam) abban a pillanatban megy a nyafogás, hogy “Jaaaaj… De hát nem is férfi… Meg olyan nyámnyila, és nem érdekli semmi…” Hát igen… A herélt lovak nem rohangálnak a réten, hanem komótosan legelnek és nem nagyon izgulnak azon, hogy a kancák mit szeretnének…

Az igazi nő visszajelzései

Összegezve azt az ÉRZÉST ami ránk marad apáink örökségéből a pár ezer év alatt, a lényeg egyszerűen megfogalmazható. Férfi az, aki erős. Onnan tudjuk, hogy mennyire vagyunk férfiak, hogy ezt az erőt mennyire igazolják vissza felénk a nők. Nektek sokkal könnyebb dolgotok van az első sikerekhez. Szépen kiöltözöl, felteszel egy cuki mosolyt és jönnek az elismerések. Nekem marha nehéz megtestesítenem az intelligens erőt. Elmehetek konditerembe és rommá gyúrhatom magam, de a világ megváltozott és “erre már nincs szükség”. De akkor mire van szükség? Hogyan lehet naponta megkapnunk azt az elismerést, ami csak úgy jár nekünk is a tartásunkért, mint nektek a szépségetekért? Tegyük a dolgunkat szépen évekig és majd egyszer valaki azt mondja: “De rendesen mosogattál az utóbbi tíz ében és az is jó volt, hogy pénzt kerestél. Ja az nem, mert azt én is kerestem.” Ugye senki nem gondolja, hogy ez egy motiváló erő. Értened kell, hogy egy igazi nő úgy tudja transzformálni a férfit, hogy erősíti benne a harcost – erről is írtam már. Ha azt érzem, hogy kapom a visszajelzéseket, hogy megfelelek annak, amiért teremtett az univerzum, akkor egyre jobban az akarok lenni. És mi a férfi igazi küldetése? Az, hogy “védelmezze a nőt” – még akkor is, ha nincsenek tigrisek. Egy igazi nő ösztönösen érzi azt, hogy ha emeli a férfit, akkor az is emeli majd őt.

“Amit nem emelsz – folyamatosan – süllyed” (Fodor Ákos)

Ez az a visszajelzés, ami ma is hajt bennünket. Igen. Tudom. Ez nem mindig látszik – sőt egyre kevésbé. Igen, ez így van. De sajnos ez azért van így, mert nincs hol igazán férfivé válnunk. A régmúlt férfije, ha azzá lett, körbehordozta a tekintetét a tájon és azt mondta, „Én irányítom a dolgokat…” – és ez jó volt mindenkinek. Megtanulta létrehozni az erőt, az akaratot, a rendíthetetlenséget és tudta, hogy a helyén van. Volt egy asszony és gyermekek, akiket rá bízott az ég, akikért felelt, akikért élt és halt, ha kellett. Igen. Néha brutális és kegyetlen volt, de elérte azt a szintet, amitől férfinek érezhette magát és elkövetkezhetett az a fázis, amiről ma már nem is hallunk. Megtanulhatta azt a bölcsességet, amely az érzelmek által következhetett be. Hogyan is volt ez valaha? Erről sokat írtam a Nap útjánál. A férfit gyakran hasonlítjuk a Naphoz, a nőt a Holdhoz. A Napnak útja van, a Holdnak arcai. A nő a lány, az anya és a varázslónő archetipusa. Bár lényegében ugyan az, mégis esszenciális minőségi különbség van a megélésükben. Neked ezt tudnod kell, mert nő vagy. Ha felnézel az égre, láthatod, hogy a Hold más és más arcot ölt attól függően, hol jár az időben. A Férfi nem. A Nap felkel és Nap. Halad égi útján, gyűjti erejét, de még mindig Nap. Nincs új nap, fél nap és teli nap. A Nap az Nap. A napnak útja van és ez az erő útja. Amíg felfelé törekszik, addig a harcos, aki megküzd mindennel, megverekszik mindennel, nem tiszteli csak az erőt és nem hajlik, csak az erő előtt. Csak az erő az, ami rábírja bármire.

Ha ezt megérted, akkor megérted miért nem érdemes egy férfit erővel rávenned semmire. Ha erőszakot alkalmazol a férfi lelkén, akkor ráléptél az erő útjára, ami az ő útja és Nappá – férfivé – válsz a szemében. Csak tudod… A Napok nem szoktak ágyba bújni egymással, de hogy nem gyengédek egymáshoz az biztos és nem is nagyon gondoskodóak az azonos nemmel… Aztán meg csodálkoznak a hölgyek, ha “Mindenki, hogy ok és értelem nélkül valaki más ágyában kötnek ki…” Gondold ezt át…

“Mondd ki, hogy milyen és azzá válik…”

Azt hiszem Goethe mondása volt a fenti idézet. Kezdj el bárkit valakiként kezelni de ne csak szavakkal. Viselkedj vele úgy, ahogy állításod szerint ahhoz az állításhoz tartozik és az illető megvalósítja azt. Nevezz egy férfit pipogyának, lustának, mondd neki, hogy te ugyan annyit dolgozol mint ő követeld a jogaidat érte és hidd el… Pipogya és lusta lesz… És tudod meddig lesz az? Addig, míg egy bociszemű tehénke azt nem rebegi, hogy “Óóó Béla… Maga olyan erős…” – és neked reszeltek egy életre. Mert hűtlenek vagyunk és nem akarunk felelősséget vállalni? NEM. Azért, mert nekünk is van életünk, mely százezer év genetikai örökségében mérhető meg. Ennek az örökségnek a hangja és a ti hangotoknak a különbsége tesz minket férfivé. Ha azt mondja valaki, hogy kevesek vagyunk és ő sem tesz bele semmit a kapcsolatba, csak elvárásokat, akkor nekünk is könnyebb csak magunkkal foglalkozni és keresni egy – általában ilyenkor kevesebbet érőt – aki mellett férfinek érezzük magunkat.

nőiesség

Engedd el a régi dolgokat, mert visszahúznak

Múltkor beszélgettem egy egyéni konzultáción egy hölggyel aki tíz éve él egyedül és eljutottunk ide, majd ezt mondta, lekezelő hangsúllyal: “Akkor az a lényeg, hogy titeket imádni és isteníteni kell…?” Ha ennyi maradt meg abból, amiben segíteni akartam akkor menj, mert várnak az istennőképző kurzusok. Találkozhatsz sok hasonló nővel. Ha azt láttad meg benne, hogy te vagy az, aki pár szóval és gesztussal meg tudja erősíteni a férfiben azt a hitet, hogy ő képes mindenre, akkor ezzel a pár szóval létrehoztad “A FÉRFIT” aki ezért egy életen át hálás lesz neked és mindent megtesz azért, hogy az lehessen, annak érezhesse magát, akinek teremtetett. Férfinek… ÉS ha férfinek érzi magát, akkor abba belebújhatsz, belefeledkezhetsz és rábízhatod magad, mert ott ég benne az, amire igazán teremtették. Arra, hogy a védelmezője legyen a nőjének, a gyerekének és a közösségének. Hogy megharcoljon önmaga kihívásaival, vágyaival és lehessen számítani lelki erejére, hűségére és kitartására egy életen át…

Egyetlen út maradt. Megértened, hogy az érzelmek útján hogyan tudod vezetni a férfit. Ha megérzi, hogy valami igazán különleges és értékes dolgot kaphat tőled, de nem kell veled harcolnia, mindent megtesz, hogy ezt ne veszítse el és méltó legyen rá.

Tanács az igazi nőknek

Ne akarj erős lenni úgy, mint egy férfi. Azzal elvesztesz mindent. A te erőd a befogadásban és a lágyságban van. Gyenge akarj lenni, hogy melletted kénytelen legyen erősnek lenni az, aki arra született. Támogasd, ha látod benne a törekvést, vagy hagyd el, ha nyámnyila. Ha férfit akarsz, akkor az a mai világban a te dolgod sajnos, mert nincsenek már tanítóvá lett öreg harcosok. Én nem tehetek semmit, csak segíthetek abban, hogy egy új világot építhessenek a nők, mert amit mi építettünk, abban nincs köszönet, szépség és még egy dolog nincs benne. Nincs benne jövő senkinek…

Hogy mitől tudsz úgy haladni egy férfi mellett, hogy hatni tudj rá, és a kedvedért kanyarítsa arra az ösvényt, amerre mindenkinek jó? Én tudom a saját utamból… Ha eljössz, megmutatom, hogyan kell…

… és remélem, egyszer majd a lányaimnak is megmutathatom.

Minden sorát szeretettel írva

Dora Gyula

 

Megtisztelsz, ha tetszett, és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek.

Nekem is fontos, hogy tudjam, tetszett-e neked. Megköszönöm, ha jelzed felém azzal a kis tetszik gombbal.

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, jelölj be nyugodtan, vagy használd azt a béna elnevezésű “Követem” gombot.

Legyen szép a napod!

 

Érdekelnek a legújabb tanácsok. Szeretném megkapni őket.

 

 

 

 

2 Responses

  1. utazó(nő)
    | Válasz

    Minden sora igaz…
    ““Akkor az a lényeg, hogy titeket imádni és isteníteni kell…?” ” – egyébként igen. Én (nőként) ezzel tudok azonosulni, és csak olyan férfi mellett érzem jól magam, aki iránt ezt tudom érezni.
    Nagyon sokat köszönhetek a férfiaknak, és igen, ma már nincsenek tigrisek, egy sokkal keményebb, láthatatlan és kiszámíthatatlan ellenséggel kell harcolni, ami a közöny, az énismeret hiánya, és ugyanakkor az individuum hajszolása.
    Nem könnyű embernek lenni, azért (is) meg kell küzdeni, sokat kell tanulni, tudom, mert mögöttem is ott van a sok nehézség, kanyar. Nem mondanám, hogy fájdalom, mert az érzések jönnek-mennek, ami valamikor fájdalom volt, az mára tapasztalattá és belső erővé lett. Mindig olyan társam volt az úton, aki segített fejlődnöm vagy így, vagy úgy, és akik megtanítottak arra, hogy odaadni magad nem azonos azzal, hogy feladod magad. Nem tudom mennyi férfi, pasi, fiú, srác, stb 🙂 olvassa ezt az oldalt, de javaslom nekik a többi cikket is, és hajrá, kívánom mindenkinek, hogy igazi harcosokká tudjatok válni, mert az igazi nőknek igenis az erőtökre van szükség, a védelmetekre. A nő nem akar mást, “csak” biztonságot, királynő lenni egy igaz harcos oldalán.

    • Dora Gyula
      | Válasz

      Szia Kedves!

      Hát… Kétszer is elolvastam amit írtál. Annyira jó lenne, ha a ma női a te soraidat is elolvasnák és nem a ma divatos eszmékbe kapaszkodva harcolnának a férfiakkal, hanem Nőkké válnának megint,akik segítik és okosan irányítják ezt a férfi erőt… De… De ez van, ami van.

      Köszönöm neked ezeket a sorokat.

      Nagy ölelés érte!

      Gyula

Fontos nekünk a véleményed, írd meg bátran!